Cibakhaza címer png nagy

Cibakháza gazdag múltú település, története az írásos források alapján egészen a XIV. századig vezethető vissza, így jelképei megalkotásához számtalan olyan tény és esemény szimbolikus ábrázolása használható fel, amelyek érdemesek arra, hogy a múltból a jövőbe vezető eszmei híd alkotó-elemei legyenek. Közülük a jelentősebbek kerültek be a község címerébe.

Cibakháza címere álló, csücsköstalpú, négyelt pajzs. A jobb oldali felső vörös pajzsmezőben lebegő zöld fenyőgallyakból balra forduló, kétfarkú, fegyverzett (ti. nyelvét és körmeit kibocsátja), ötágú, arany diadémmal koronázott arany oroszlán növekszik, jobb mancsát támadóan előrenyújtja, baljával aranyos markolatú, ezüst pengéjű szablyát emel a feje fölé. A bal felső kék mezőben tizenhárom (3-2-3-2-3) arany liliom lebeg. A jobb alsó, ugyancsak kék mezőben két hullámos ezüst pólya foglal helyet.A bal alsó arany mezőben fekete turulmadár (Austur v. Falco sacer) szárnyal jobbra, karmaiban csúcsával jobbra irányuló nemzeti (piros-fehér-zöld) zászlót tartva.

A pajzsra enyhén jobbra fordulva 1848-as honvéd gyalogsági főtiszt fekete, arany paszományokkal és zsinórokkal, nemzeti színű sapkarózsával (benne arany V.F. monogrammal) és ezüst nemzeti címerrel díszített csákó került, amelyet jobbról és balról egy-egy arany rúdcsúcsos nemzeti színű zászló fog közre (foszlányok helyett).

Cibakháza címere beszélő címer (tessera loquens). A kék mezőben futó két hullámos pólya utal arra, hogy a település (bár első okleveles említése csak 1456-ból van, talán már az őskorban is) a Tisza és a Körös szögében feküdt, amelyek magasabb vízállás idején a falu lábáig is kiöntöttek. A hősi helytállást, áldozatvállalást és nemzeti érzületet jelképezi a turul (Austur), amelyet már Attila hadijelvényén is feltüntettek, s a magyar fejedelmi dinasztia eredetmítoszában is szerepelt. Így jelképe lehet a helyi közösség sok évszázados küzdelmében és élni akarásában megnyilatkozó azon erőnek, amelyet a honfoglalástól a török háborúkig (mikoron is számos vitéz nyert birtokot e helységben), és 1848/49-től (melynek egyik legcsodálatosabb ütközete itt esett meg) a két nagy világégésig (melynek nem kevés hősét és áldozatát gyászoljuk) szűkebb pátriánk, nemzetünk és nemzeti zászlónk szeplőtlen megoltalmazása érdekében kifejtett.

A település névadója valószínűleg az a férfiú volt, aki Károly Róbert kíséretében érkezve Cyba(c) névre hallgatott, s akinek fiáról 1343 novemberéből szól egy dokumentum (magistri Michaelis fily Cybaak). A család származásáról Istvánffy Miklós, Cibak Imre váradi püspök és temesi főispán tetteit előadva ezt írja: “Itáliában a legkiválóbb liguriai nemzetség Cyboa családjából származott, akinek az ősei Massa őrgrófjaival együtt, egyazon időben érkeztek Itáliából Pannóniába, lakhelyeket és birtokokat a királyság azon részén, melyet Biharnak mondtak, szereztek; a pannonok valamiféle kificamított szóval Cibaci és Massaii névvel nevezték őket, amit okleveleik régi írott emlékei nyomán világosan helytállónak kell tartani.” A név valóban torzított: a Cibeo- Malaspini család nevének magyarítása. E liguriai család címerében pedig ott találjuk a fenyők között álló oroszlánt, melyet némi módosítással a névadóra emlékezve emeltünk be a címerbe.

Másik nevezetessége Cibakházának, hogy 1849 januárjában itt állomásozott Leiningen-Westerburg Károly, az aradi tizenhárom egyike, aki egy csatát is vív februárban itt az osztrákokkal, melynek a kimenetele első pillanatban kétséges – magát Leiningent is fogságba ejtik -, azonban zászlóaljának épp ez ad erőt arra, hogy vezérét hiányolva visszaforduljon és elfoglalja azt a csárdát, amiben fogva tartották, közben megnyerve az ütközetet is. Leiningen-Westerburg Károly családi címerében is található ragadozó madár, de úgy hisszük, a tizenhárom hős vértanú együtt kell, hogy szerepeljen címerünkben, ezért őt jelképezi a liliomok egyike, továbbá rá emlékeztet az a tiszti csákó, amely a címeren szerepel (a Schwarzenberg gyalogezred fövege).

A foszlányokat helyettesítő nemzeti zászlók közrefogják ezt a főtiszti csákót, ezzel keretbe foglalják mindazt, amit a fentiekben elmondtunk a település múltjának jelentősebb és a pajzson ábrázolt eseményeiről.