Cibakháza nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a megyeszékhelytől 35 kilométerre, délre fekszik, a Tiszazug kistáj területén. A településtől nagyjából 5 km-re folyik a Tisza, a valamikor parti település mellett most a Tisza völgy egyik legnagyobb holtága húzódik.
Cibakháza ősi település, a régészeti leletek alapján kimondható, hogy a környék már az újkőkortól kezdve lakott volt. Az egyik legjelentősebb lelet az 1937-ben feltárt avarkori (VII. században élt) „cibakházi hercegnő” sírja, mely a település honfoglalás előtti létét is alátámasztja. Közvetett leletek és emlékek alapján a település az Árpád-korban kezdett jelentősebbé válni, ennek ellenére első írásos (oklevélben való) említése 1465-ből származik. A XVI. század elejétől mezővárosként emlegetett (és révátkelőként is ismert) Cibakháza a török hódoltság végére (mint az Alföld sok kistelepülése) nagyjából elpusztult és elnéptelenedett, újbóli kialakulása a XVIII. század elejére tehető (1717). Ezután fejlődése dinamikus, a környék egyházi központjává válik. Tiszai hídjának megépítése 1830 körülre tehető (1827 vagy 1834). Korábbi mezővárosi rangját 1832-ben szerezte vissza, mint fontos tiszai átkelő- és vámszedőhely. A híd miatt az 1848–49-es szabadságharc alatt többször kiemelt stratégiai szerepet játszott. A Tisza szabályozása során (1856 – 78-as átvágás) az átkelőhelyét és az ebből adódó jelentőségét elvesztette, a folyó élő szakaszától messzebbre került. A fokozatosan elszegényedő település városi rangja is megszűnt.
Cibakháza közlekedése jónak mondható, a településen keresztülhalad a Martfű és Cserkeszőlő között futó 4633-as út. A településtől keleti irányban alig több mint 5 kilométerre van a 442-es út, északi irányban 35 kilométerre fut a 4‑es számú főút, délre pedig 10 kilométerre a 44-es főút. A településen vasút nem halad keresztül.
Cibakháza egy hátrányos helyzetű, kis megtartóerővel rendelkező település, lakossága az elmúlt évtizedekben lassan, de folyamatosan csökkent. Jelenleg alig 4000-en laknak a településen (2019-ben – 3989 fő).
Cibakháza egyik legnagyobb értéke a 140 ha területű, 17 km hosszú Cibakházi Holt-Tisza. A holtág helyenként érintetlen őstermészeti képet mutat, jelentős része természetvédelmi terület, állat és növényvilága rendkívül gazdag.
A XVIII. századi leírások szerint Cibakháza környékének a Tisza völgyre jellemző halászat, legeltető állattartás és szántó-művelés mellett jellemző gazdálkodási formája volt a szőlő és gyümölcs termelése, ennek hagyományai mind a mai napig rendkívül erősek.
