Dr Berényi István

Dr Berényi István

(Szentes 1930.03.28.- Kecskemét 2013.07.12.)

arany és gyémántdiplomás tanító, tanár

Édesapja Berényi István téglagyári munkás volt, aki a II. vh-ban Kijevben halt meg 1943-ban, édesanyja Takács Julianna kereső foglalkozást nem folytatott, hadiözvegyi nyugdíjasként halt meg 1983-ban. Testvére nem született.

Az elemi iskola 4 osztálya után a szentesi Horváth Mihály Gimnázium alsó 4 évfolyamát végezte el. 1949-ben érettségizett. Ezután a Pedagógiai Gimnázium 3. osztályába iratkozott be –külön engedéllyel. Ennek elvégzése után 1950-től a Nagykőröshöz tartozó csemői, majd felsőjárási tanyasi iskolában tanított. 1951 júniusában tette le a tanítóképesítési vizsgáját Nagykőrösön. 1951-től Szentesen a vekerzugi tanyasi iskolánál kapott igazgató-tanító állást. 1957-től a nagykőrösi Arany János Általános Iskola igazgatóhelyettese volt 1975 július 31-ig. 1975-től Kunszállás község Általános Iskolájának volt igazgatója 1978-ig. 1979-ben áthelyezéssel a cibakházi Általános Iskolához került napközis csoportvezetőnek. 1985 szeptemberétől 1993 június 30-ig, ekkor ment nyugdíjba. Munkahelyein számtalan nyári úttörő tábort és tanulmányi kirándulást szervezett és vezetett.  Cibakházán elvi  és gyakorlati irányítója volt az 1848/49  évforduló megünneplésének. Ennek során az ő irányítása mellett országos vetélkedőt szerveztek. 13 iskola gyermekküldöttsége avatta fel a kezdeményezésére telepített Aradi Hősök cibakházi emlékművét 1989-ben. Ez a nem mindennapi esemény alapja, hogy az iskola felvette a vértanú hős Damjanich János nevét. 1989 után a község társadalmi életében is bekapcsolódott. 1991-től 3 éven át a Cibaki Hírek szerkesztő bizottságának elnöke volt. Rendszeresen jelentek meg írásai a lapban, melyek „ az emberi sorsokról”, Cibakháza történetéről meséltek. 1992-ben a Damjanich János Általános Iskola 43 dolgozójával létrehozták a Kamasz Támasz alapítványt, melynek 1996-ig elnöke volt. Megtanultuk tőle a múlt megbecsülését, a haza szeretetét. Halála után hamvait Nagykőrösön helyezték el.