Az ünnep első napja sokaknál a család távolabb élő tagjainak a meglátogatásával telik. Ezt ma az utak, autópályák forgalma is jól mutatta. Természetes, hogy megyünk, és természetes, hogy tudunk menni… De talán érdemes végig gondolni, hogy karácsony ide vagy oda, sokan dolgoznak azért, hogy zökkenőmentes legyen a karácsonyi rokonlátogatás. Nyitva vannak a benzinkutak. Működik a települési, valamint a települések közötti tömegközlekedés. Nyitva van a szállodák többsége, kiszolgálandó azt az igényt, hogy egyre többen töltenék szállodában a karácsonyt. Dolgoznak a mentők, a rendőrök, a tűzoltók. Illetve remélhetően nem kell dolgozniuk, elég, ha szolgálatban vannak…

Innen a CHO lapjairól is szeretnék köszönetet mondani és kellemes ünnepeket kívánni mindazoknak, akik dolgoznak karácsonykor… mert vannak olyan dolgok, amivel nem lehet leállni… Én tudom… a sajtó sem állhat le… mi is dolgozunk, írunk, töltjük a honlapot. Nem panaszkodunk. Bevállaltuk. A szolgáltatások rendszere nem állhat meg soha. Karácsonykor sem.

De ettől még a karácsony karácsony marad. És miről (is) szól nálunk a karácsony? Eszem-iszom, dínom-dánom… A bejglimérgezés lassan mindenkit utolér. A lépésszámlálóval ellátott okosórák sírva jelzik, hogy alig mozgunk ezekben a napokban. Mert ugye a hűtő és az ebédlőasztal közötti néhány lépés elég kevés lejárni a bevitt kalóriákat. És a szervezetünk még ki se heveri a karácsonyt, amikor ránk tör majd a szilveszteri eszem-iszom…

Aztán jöhet a szokásos újévi fogadalom, hogy januárban leadjuk, amit karácsonykor és szilveszterkor felszedtünk… vagy mégse… majd tavasszal… vagy nyáron… vagy…

És úgysem tudunk megenni mindent… rengeteg maradék sorsáról kell dönteni. A mélyhűtő sokat segít, de mennyivel egyszerűbb lenne kisebb terülj-terülj asztalkámat szervezni. A maradék (félig már kiszáradt) bejgli jól menthető valamilyen öntetes sütemény formájában, a maradék halászlé elmegy reggelire halkocsonyának, és a két ünnep között elfogy a túlzott nagyságú pulykasült vagy a túlméretezett töltöttkáposzta. És ilyenkor egy falattal mindig többet eszünk, hogy azért kidobni mégse kelljen… És már megint ott tartunk, mikor is fogjuk mindezt leadni… mert majd farsangkor is bele kéne férni a ruhánkba…

Ez a mindennapok, a hétköznapok karácsonya… a fennköltség, a bensőségesség, a meghittség háttere. Mert a karácsony egy kicsit erről is szól… csak erről ritkábban beszélünk.

Mert a fény, a csillogás, az ajándékok ezt háttérbe szorítják.

Pedig a mindennapokban ez is a karácsonyhoz tartozik.