Arról a jövőről, amelyért együtt kell (kellene) tennünk. Arról a jövőnkről, amelyet a túlfogyasztásunkkal, a természeti rendszereket romboló magatartásunkkal éppen most, a 21. század elején teszünk kilátástalanná.

Érdemes lenne mindenkinek elgondolkoznia, hogy a kényelme, a nemtörődömsége mekkora károkat okoz. Az eldobott szemét, a feleslegesen elpazarolt víz, a szükségtelen természetrombolás mind hatással van az ökológiai környezetünkre, és ezek a hatások egyértelműen a mi saját életünkre hatnak vissza. De kialakult egy pillanatnyi jóléti rendszer, amiben nem divat számolni a hosszútávú következményekkel. Így pusztán az emberi túlfogyasztás igényei miatt egyre szűkülnek az élőhelyek, fajok pusztulnak ki, csökken a diverzitás, és ezzel együtt sem tudjuk már biztonságosan előállítani az emberiség ellátásához szükséges javakat, élelmiszereket. Pontosabban könnyedén elő tudnánk állítani, meg tudnánk teremteni, ha az emberiség egy része nem gondolná, hogy neki több jár. Hogy bármit megtehet a természeti rendszerekkel, állatokkal, növényekkel, élőhelyekkel, vizekkel.

Változik a klímánk, de alig teszünk ellene (tisztelet a kivételnek!). És sokan azzal vigasztalják magukat, hogy egyénileg úgysem tehetnek semmit, de ezzel igazából csak a szőnyeg alá seprik a problémát, és megpróbálják áthárítani a felelősséget.

Megfontolandó, hogy mi lesz velünk, ha nem lesznek természeti értékeink?

Mi lenne például Cibakházával, ha nem lenne (például kiszáradna) a holtág?

Szélsőséges feltételezés, hogy megtörténhet? Nem gondolom. A holtágunknál jóval nagyobb méretű és jelentőségű vízterek jutottak a közelmúltban a kiszáradás szélére, elég csak a Velencei tóra gondolni. Szóval célszerű először elgondolkozni azon, hogy mi is lenne velünk a holtág nélkül, másodszor pedig azon, hogy mit tehetünk (akár egyénileg is) azért, hogy ez ne történjen meg. Mert mindannyian tehetünk érte, sőt tennünk kell érte, mert ez az itt lakóknak az egyéni és közösségi érdeke.

Mezőgazdasági termelés… turizmus… halgazdálkodás, horgászat… madárvilág, természeti értékek… Részben vagy egészben mind a holtágtól függenek. És ezek csak az emberi érdekek szerinti kérdések. Mert a holtág és partja rengeteg faj élőhelye, vagy úgy is mondhatnám, otthona.

Ha szükséges lenne, mi is megvédenénk, megpróbálnánk megóvni az otthonunkat. A holtágon, a holtágban, a holtág környékén élő állat és növényfajok ezt nem tudják megtenni, nekünk kell helyettük cselekedni. Olyan hasznosítási rendszerekben szabad csak gondolkodnunk, amelyek a természeti környezetet nem rombolják, nem teszik tönkre, sőt figyelembe veszik a működését, az érdekeit. A közeljövőben elkezdődő turisztikai fejlesztéseket pont ilyennek terveztük, és pont ilyennek fogjuk megvalósítani.

A holtág és a település érdekében, és a természeti rendszerek védelme miatt.

Mert a Föld napja kicsiben erről is szól.