Az első környezetvédelmi világkonferenciát az ENSZ Stockholmban tartotta, „Ember és bioszféra” címmel. Ennek kezdőnapja volt 1972. június 5. amelyet az ENSZ közgyűlése még abban az évben a környezetvédelem világnapjává nyilvánított.

A környezetvédelmi világnap legfontosabb célja, hogy ráirányítsa a figyelmet környezetünk szennyezésére, illetve a szennyezések hosszabb és rövidebb távú következményeire. Szemléletformálással ösztönözni próbálja az egyéni és közösségi cselekvést, illetve lépéseket próbál tenni a fenntarthatóság irányába. A legfontosabb célkitűzések között szerepel az energiatakarékosság, a megújuló természeti források használata, a szemétképződés csökkentése, és a környezetszennyezés megelőzése.

Finoman fogalmazva is van még tennivalónk ezen a területen…

Az elmúlt 50 évben a környezetvédelemmel kapcsolatos problémák, problémakörök sajnos inkább növekedtek, mint csökkentek. Az egyre szigorúbb szabályok ellenére a környezetünk védelme valahogy mindig háttérbe szorul, úgy tűnik, a legtöbb ember annyira természetesnek és állandónak veszi (látja) a környezetét, hogy meg sem fogalmazódik benne, hogy maga a fokozott emberi jelenlét is nyomot hagy, mégpedig sok esetben végzetes nyomot, amelynek hatására állat és növényfajok pusztulnak, pusztulhatnak ki. Amikor pedig az egyes emberek felelőtlenül tovább is lépnek a struccpolitikánál, és szándékosan, tudatosan szennyezik, rongálják a környezetüket, arra már megfelelően negatív jelzőt sem lehet találni.

Tudomásul kéne már venni, hogy a nem a környezet van értünk, hanem mi vagyunk a környezet (a bolygó) részei, és mindenkinek vigyáznia kéne a közvetlen környezetére. Ez a legegyszerűbb, és igazán apró lépésekkel kezdődik. Ilyenek a szelektív hulladékgyűjtés, a komposztálás, vagy például az, hogy nem dobáljuk szét a szemetet a vízparton, nem etetünk zsíros (olajos) ételmaradékkal, nem dobjuk a vízbe a csikket.

Hiába telt el az alapelvek megfogalmazása óta 50 év, hiába a rengeteg kampány, felvilágosítás, ismeretterjesztés, a probléma megoldása még várat magára. Pedig egyénileg is sokat tehetnénk, és még sokat is kell tennünk.

Először talán azt kéne megérteni, hogy minden apró tett számít, mindenkinek tennie kell a környezetéért. Csak így tud elkezdődni a változás, amire égető szükség lenne.

Mert ha egyszer végleg tönkretesszük a környezetünket, csak akkor fogunk rájönni, hogy mekkora érték volt.

De akkor már nem lesz visszaút!