Ezúttal itt a Cibaki Hírek Online lapjain kicsit rendhagyó módon, a fennkölt emlékezés lehetőségét meghagyva a szakembereknek, szakmai lapoknak, oldalaknak.

Kezdjük talán azzal, a gyerekkorunkban megismert mondókával, hogy

„Verset írni nem nehéz,

Mari néni tésztát gyúr”

Ennél persze azért kicsit bonyolultabb a dolog, hiszen rímeken kívül sok esetben a szótagszám is számít, sőt vannak bonyolult, teljesen kötött versformák, mint például az időmértékes verselés változatai, de ennek az ellentéte, a mindent szabadon használó, ritmussal és rímekkel is alig rendelkező szabadvers is a költészet egy formája. Szóval a költészet napján is meg kell állapítanunk, hogy nem egészen igaz az a „definíció”, miszerint

„Versnek nevezzük azt az írást, amelyben a sorok nem érnek ki a lap széléig”

A vers az eddig leírtakon kívül azért is bonyolult dolog, mert igazából sohasem tudhatjuk, mit is akart mondani, üzenni nekünk a költő. Arany János állítólag egyszer, amikor egy megjelent versének az elemzését olvasta, amelyben a kritikus azt állította, hogy a költő a verssel ezt meg azt akarta kifejezni, azt írta a kritika margójára, hogy „akarta a fene”.

Persze a költészet napján nem csak a magyar irodalom gyöngyszemei és nagy költői érdemelnek említést, hanem olyanok is, mint a „rímhányó” Romhányi, akinek számtalan rajzfilm rímekbe szedett szinkronját köszönhetjük.

Az ő egyik, horgászokra szabott költeményével köszöntjük a Magyar Költészet Napját:

Hal-dal

 Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,

hátha e kis kaland finom vacsorát hoz.

Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket,

mely a parton ülő horgászban ért véget.

– Bekapom! Ez finom falat!

– mondta volna a víz alatt

a ponty, hogyha

a pongyola

természet nem teszi némává a halat.

– Csak kapd! – biztatta volna menten

a közismerten

rosszmájú csuka.

– Csak a

végén meg ne bánd,

mert a horgász vele ránt!

– És ha kiránt?

Kis hal iránt

irgalmas a rendes pecás,

s még nem vagyok negyvendekás.

– Sületlenség! – szólt a márna.

– Ki lenyelné, pórul járna,

mert aki bekapja az ellenség horgát,

annak bizony elvágják a torkát.

– Ugyan menj a víz alá! – förmedt rá a ponty -,

ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!

Be is kapta a csalétket sebtiben,

aztán kisült az igazság. Tepsiben.