A dátum kiválasztásának az alapja, hogy 1954-ben ezen a napon kaptak először kitüntetést a többszörös véradók.

Szinte naponta hallunk arról, hogy kevés a vér, vért kellene adni. Hogy a vér a műtéteknél elengedhetetlenül fontos. Hogy gyógyszerek alapanyaga. Hogy minden kampány és népszerűsítés ellenére kevés a véradó.

Most, a véradók napján engedjenek meg néhány szubjektív gondolatot.

Egyetemista koromban kezdem vért adni. Akkor egyszerűen jó bulinak tűnt… Ha modernizálnom kellene ezt a mondatot, azt írnám, annak a kornak ez volt az egyik kihívása. Facebook, Tiktok stb. nélkül. Azt már szinte le sem merem írni, hogy ennek a kihívásnak legalább volt értelme, nem úgy, mint a maiak nagy részének.

Aztán később megkomolyodtam. Ritka vércsoportom van, kötelességemnek éreztem, hogy adjak vért, ha tudok. Szóval több mint 50-szer adtam vért. Azt gondolom, egészségesebb is lettem tőle. Edzésben tartottam a vérképző szerveimet.

Kicsit elszomorít, de évek óta nem voltam véradáson. Egyszerűen nem jutottam el. Pedig szeretnék. De mintha nem is lenne olyan sűrűn, mint régen. Nem tudom…

Mindenkinek szeretném javasolni, próbálja ki egyszer. Nem nagy ügy…

De van, akinek hatalmas segítség! Akár az élete múlhat rajta…

„Adj vért, és ments meg három életet!”