Magyarországon államalapító Szent István királyt 1083. augusztus 20-án avatták szentté. I. Nagy Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként tekintették ezt a napot. Szent István király elismertsége Európa-szerte elterjedt volt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban nyilvánították szentté. Mária Terézia 1711-ben a pápa hozzájárulásával elrendelte, hogy augusztus 20. nemzeti ünnep legyen. Az 1848-49-es szabadságharc után hosszú időn keresztül nem tarthatták meg az ünnepet, mert Szent István király a független magyar állam egyik jelképe volt. 1867-től kezdődően ismét ünnepeltük, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte, hogy ezen a napon zászlót tűzzenek ki a középületekre. A rendszerváltás után, 1991-ben az Országgyűlés a nemzeti ünnepek közül kihangsúlyozva ezt a napot állami ünneppé nyilvánította.

Az augusztus 20-ai ünnep része a kenyéráldás is. A nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyeret először ünnepélyesen megszentelik, majd ezek után fogyasztják el. A hagyományok szerint Szent István-napra mindig új búzából sütnek kenyeret.