Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki. Ezt a napot azóta a forradalom és szabadságharc gyásznapjaként emlegetjük.

Aradon ezen a napon 13 tisztet végeztek ki. Az aradi vértanúk a szabadságharc idején aktív, vagy kilépett császári tisztek voltak, közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rangot viselt.

Az osztrák hatóságokat a szabadságharcban résztvevők elleni megtorlás gondolata már 1848 novembertől foglalkoztatta, ezért súlyos büntetéseket szabtak ki. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítéltek, de négy halálra ítélt büntetését kegyelemből a tisztekhez méltó, golyó általi halálra változtatták. Az ítéletek kimondása, a kivégzések sorrendje nem volt véletlenszerű. Damjanich lett volna az utolsó, de Haynau utasítása alapján, Gróf Vécsey Károlyt végezték ki utoljára.

Golyó általi halállal halt:

• Lázár Vilmos ezredes
• Gróf Dessewffy Arisztid vezérőrnagy
• Kiss Ernő altábornagy
• Schweidel József vezérőrnagy

12 katona állt fel, a parancsnok kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman azonnal meghaltak, de Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért új lövéseket kapott.

Kötél általi halállal halt:

• Lovag Pöltenberg Ernő vezérőrnagy
• Török Ignác vezérőrnagy
• Lahner György vezérőrnagy
• Knezich, Károly vezérőrnagy
• Nagysándor József vezérőrnagy
• Gróf Leiningen-Westerburg Károly vezérőrnagy
• Aulich Lajos vezérőrnagy
• Damjanich János vezérőrnagy
• Gróf Vécsey Károly vezérőrnagy

Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécsey már nem tudott kitől búcsút venni, így Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta kezét.

Az aradi vértanúk mellett, az első független felelős magyar kormány miniszterelnököt gróf Batthyány Lajost is kivégezték Pesten.

Az aradi vértanuk 5 nemzetiség képviselői voltak, együtt küzdöttek Magyarország és Európa szabadságáért.