Bár Könyves Kálmán óta tudjuk, hogy boszorkányok nincsenek, a karácsonyhoz kapcsoló egyik legjelentősebb hagyományunk szerint december 13-án kellett elkezdeni elkészíteni a Luca székét, amelyre felállva a karácsonyi éjféli misén fel lehetett ismerni a boszorkányokat.

Luca székének kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsafa) kellett elkészülnie, nem lehetett benne szög, és 13 darabból 13 nap alatt kellett összeállítani. Ezen kívül a készítőnek már volt némi szabadsága, hiszen a szék lábainak száma három, négy, hat vagy akár tizenhárom is lehetett. Ehhez azért megjegyzésként szeretném hozzáfűzni, hogy olyan tárgynak a kivitelezése, amit 13 darabból kell összeállítani, és van 13 lába is… hát ehhez azért kell némi mérnöki tervezés…

A Luca széke azonban nem elsősorban a boszorkányok miatt került be a köztudatba – mert azok nincsenek… legfeljebb néhány tündér téblábolhat közöttünk – hanem az egyszerű szék összeállítására felhasznált munkaidő miatt. Hiszen azt, hogy lassan készül el, mint a Luca széke, biztosan többen hallották, mint ahányan boszorkányokat akarnak látni az éjféli misén. Mert racionálisan ehhez azt sem árt hozzáfűzni, hogy a boszorkány (ha mégis van) ugyan miért menne el az éjféli misére? Egyáltalán, miért járna templomba?

Kérdésünk:

Mikortól alakulhatott ki hazánkban a Luca szék készítésének a hagyománya, és a fenti szövegből ezt hogyan lehet meghatározni?
A válaszokat a cho@cibakhaza.hu címre várjuk.