A halak persze egészen más kapcsolatban vannak a Húsvéttal, mint a nyúl, sőt igazából nem is magához az ünnephez, hanem az azt megelőző böjti időszakhoz kapcsolódnak. A hal ugyanis böjt alatt is fogyasztható volt, és szívesen is fogyasztották. Ennek a szokásnak‑szabálynak a következménye lett hosszú idő alatt a halastavak kialakulása és a haltenyésztés, haltermelés fejlődése. Magyarországon az első halastavakat az Árpádkorban alakították ki, elsősorban a kolostorok környékén, de ezek még csak a halak raktározására, eltartására szolgáló létesítmények voltak, inkább csak haltároló medencék, mint valódi tavak.

A hal és a böjt összefüggése azonban a világ más tájain érdekes eseményekhez vezetett.

Észak-Amerikában vallási, pontosabban böjti szempontból például a hódot is a halak közé sorolták. Erre a 17. században került sor, a quebeci püspök javaslatára. Ezzel kapcsolatosan azért azon is érdemes elgondolkozni, hogy akkoriban a hód állomány erőteljesen túlszaporodott, vagyis a döntésnek nem csak táplálkozási, hanem ökológiai vonatkozása is volt, bár nem biztos, hogy ez utóbbi tudatos volt.

Akármilyen meglepő, az eset nem egyedi.

A dél-amerikai kontinensen egy másik emlős, a kapibara (más néven vízidisznó) számít halnak vallási szempontból, vagyis fogyasztható a böjt idején.