Félelmetesen sokszínű volt a munkássága, színdarabok, regények, szociográfiák, riportkönyvek tömegét írta élete során. A szerteágazó, színes tevékenységére jellemző, hogy mind Kossuth díjat, mind Karinthy gyűrűt is kapott.

Sok könyvét olvastam, de számomra kettő emelkedik ki szakmailag is a többi közül, aki vizekkel, környezetvédelemmel, ökoturizmussal foglalkozik annak szerintem kötelező olvasmány mind A Balaton elrablása (1996), mind az Ég a Duna (1998).

Számos művében foglalkozott az ország egyes településeivel, területeivel, tájegységeivel.

Ezek a szociográfiák többségében olyan problémarendszereket, problémahalmazokat tártak fel, amelyek nem voltak ugyan függetlenek az ott élőktől, de a megoldásukhoz, kezelésükhöz az ott élők összefogásán kívül akaratra és külső segítségre is szükség lett volna. Talán mondanom sem kell, hogy ezek a problémák azóta is megoldatlanok.

Számomra Moldova nem csak riporter, író, vagy humorista volt, hanem elsősorban olyan tanító, aki igyekezett összefüggéseket, szemléletet tanítani, és mindezt olyan, sokszor humoros formában, hogy feledhetetlenné tette az írást is és az írót is.

Búcsúzóul álljon itt néhány idézet tőle, amelyek némi humorral spékeltek meg örökérvényű igazságokat:

„Ne azt fogadjuk el mintának, ami van, hanem azt, aminek lennie kellene!”

„A járatlan utak mindig több esélyt adnak, mert eleve kevesebben választják, tehát kisebb a konkurencia.”

„Egy jó kérdéshez több ismeret szükséges, mint egy közepes válaszhoz.”

„Legjobban arra figyelj, aki mást gondol, mint te. Nagy a valószínűsége, hogy tőle tanulhatsz a legtöbbet.”

„Az volna a legnagyobb üzlet, ha embereket vásárolnék annyiért, amennyit érnek, és eladhatnám őket annyiért, amennyire tartják magukat.”

„Aki huszonnyolc szóban mondja el azt, amit tíz szóban is megtehetne, az egyéb aljasságokra is képes.”

(Idézetek forrása: citatum.hu)

Nyugodjék békében!