A kereszténységben már az első századokban fontosnak tartották, hogy Jézus édesanyjának, Szűz Máriának születésnapját megünnepeljék. Az ünnep elnevezése egészen a 15. századig vezethető vissza. Szűz Mária tiszteletére számos templomot avattak fel, ezen a napon országszerte búcsújárást tartottak. Az utóbbi évtizedekben úgy tartották, hogy aki Kisasszony napján nézi a napfelkeltét, megláthatja benne Szűz Máriát és a napot körülvevő rózsákat. A hit szerint a fecskék ezen a napon, vagy a környékén indulnak útnak.

Kisasszony napja után kezdték meg a vetést, a vetőmagokat előtte való éjszaka, vagy korai órákban harmatra tették, hogy a búza ne üszkösödjék meg. Fűzfát, szénát, kukoricaszárat, három almát és három nádszálat szenteltettek meg, s ha az állat megbetegedett, akkor adtak neki belőle, ezután bezárták az ajtót, s kívülről keresztet rajzoltak rá.

A régi emberek megfigyelték: „Ha Kisasszony napján nem köszönt be éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg ősz várható!”. A szőlősgazdák szerint: „Szeptemberi meleg éjszakák, finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek”. Szeptember 8-án ha esik az eső, akkor az elkövetkező időszakban is sok lesz a csapadék.

Reméljük idén „Kisasszony” hoz nekünk csapadékot, hisz az elmúlt hónapokban lévő aszály miatt jól jönne az eső!