Oláh István: Kutatnám lelkedet

Úgy merülnék el lelked tengerében,
Mint búvár a tenger mély vizében!
Csodálva kutatnám a szépséges tájat,
Mi tengernyi lelkednek legmélyéből árad!

E csodás, mély tengernek kutatója lennék,
És ahol csak lehet, a kedvedre tennék!
Sok eltűnt emléket a felszínre hoznék,
S ezzel boldog órát, számtalant okoznék!

Ember nem tudhatja, hogy a kis dolog is nagy kincs!
Amit elásol emléket, az más számára már nincs!
Elrejted álmaid süllyedő hajókon,
Hajók kajütjében és merülő árbócon!

Kutatnám még lelkednek sok, ismeretlen bugyrát,
Elsüllyedt hajóid kajütjét, árbócát!
E hajókon kincs van, hej, de még mennyi,
Csak lelked kincstárában jó polcra kell tenni!

Várjuk olvasóinktól a további verseket.