Ahogyan korábban is írtunk róla a szaloncukor egy szalonról kapta a nevét. A polgári és főúri házak szalonjában kis tálkákban kínálták ezt a fajta édességet az érkező vendégeknek, innen ered az elnevezése: szaloncukor. A fondant-cukor cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosodott massza volt.

A szaloncukor becsomagolása egy kedves francia történet. A  francia forradalom után, Lyonban élt egy Papillot nevű cukrászmester, akinek az inasa szerelmes lett egy nőbe. A férfi sajátos módját választotta az udvarlásnak: papírdarabkákra szerelmes üzeneteket írt, ezekbe csomagolt valamilyen édességet adta oda a hölgynek. Papillot úr észrevette, hogy valaki dézsmálja a készletet, majd rajtakapta az inast. Megtetszett neki az ötlet, és elkezdett egyenként becsomagolt nassokat árulni, a papír belső felén pedig mindig valamilyen bölcsességet vagy viccet olvashatott a vásárló.

Kezdetben a szaloncukrot kézzel készítették, majd a gépi előállítással. A formákat átszitált rizslisztbe mártották, ezután öntötték a főzött cukormasszát a mélyedésbe. A cukor megdermedése és megszáradása után csomagolták a szaloncukrot a fényes sztaniolpapírba. A szaloncukor csomagolásánál a cukorka papírjának berojtozása kézzel történt, amit a cukrászinasok végeztek.