Szent Márton, egy római gazdag tribunus i.sz. 316-ban Pannóniában Savaria városában született. A legenda szerint 18 évesen lováról leszállva kardjával félbehasított köpönyegének felét odaadta egy fagyoskodó koldusnak, majd aznap éjjel álmában megjelent Krisztus (vállán a fél köpennyel). Márton a hadsereget otthagyta, majd misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották, de Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, viszont a ludak gágogásukkal elárulták, így “kénytelen volt” a püspökséget elvállalni. Időszámításunk után 397. november 11-én hunyt el.

Márton napjához több időjóslás, hagyomány is tartozik:

• A népi hagyomány úgy tartja, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik “, azaz Márton napján esik a hó, akkor enyhe tél lesz, amennyiben „barna lovon nyargalász “, vagyis nem esik hó, akkor kemény, havas télre számíthatunk.
• „Eljött Márton szürke lovon “, mondták akkor, ha enyhe, szürke és latyakos volt az idő e napon, ebben az esetben szintén ilyen télre számítottak.
• Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.
• A Márton-napi időjósláshoz kapcsolódik egy olyan hagyomány, mely szerint a sült libának a mellcsontjáról óvatosan lefejtették a húst, és szemügyre vették a mellcsontot: amennyiben a sült liba mellcsontja fehér színű és hosszú volt, akkor hosszú, havas, hideg télre számítottak. Ha a mellcsont barna és rövid volt, csak amolyan fekete karácsonyos, locs-pocs, sáros időre lehet számítani.
• Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.