Teréz anya szavai talán az élelmiszer-pazarlás elleni világnapon a legaktuálisabbak. Amíg a világ egyik fele éhezik, addig a másik véglet a hatalmas pazarlás. Egy FAO jelentés szerint a világon megtermelt élelmiszerek kb. harmada hulladékként végzi. Ez évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer! Mindemellett világszerte közel 700 millió ember éhezik.

Magyarországon évente közel hat millió tonna élelmiszer kerül szemétbe a háztartásokból, ez egyébként kb. félmillió ember éves élelmiszerszükségletét fedezné.

A Nébih felmérése szerint egy átlagos fogyasztó évi 65 kg élelmiszert dob a szemétbe. Leggyakrabban készételek, friss zöldségek és gyümölcsök, valamint pékáruk kerülnek kidobásra. Ez élelmiszervásárlásunk 10-11%-át teszi ki.

Ezek a sokkoló adatok.

Kérdés, mit lehet tenni? Hiszen az élelmiszerekkel nem csak magát a terméket dobjuk ki, hanem gyakorlatilag az előállításhoz szükséges összes erőforrást is elpazaroljuk.

Az első lépés, hogy megfontoltabban, tudatosabban kellene vásárolnunk, csak annyit venni, amennyire valóban szükségünk van, nem pedig mindent, amit a szemünk-szánk kíván.

A második lépés, hogy jobban kéne figyelnünk a hűtő, a kamra tartalmára, és az elfogyasztandó élelmiszerek sorrendjénél a lejárati időt is célszerű figyelembe venni.

Jelen gazdasági helyzetben az sem elhanyagolható, hogy a túlfogyasztás (a magas igény) piacszabályozó hatású, másképp mondva a nagyobb kereslet magasabb árakat generál.

Minden szempontból érdekünk tehát a fogyasztás mérséklése, és ha ezt azzal kezdjük, hogy azt az évi 65 kiló élelmiszert nem vesszük meg, amit úgyis kidobnánk, akkor nagyot lépünk előre.

Végezetül engedjenek meg egy személyes példát. Neveltetésem során mindvégig arra szocializáltak a szüleim, hogy élelmiszert nem szabad kidobni. Ez a mai napig alapelv a háztartásunkban, igyekszünk a szükségleteink szerint – sőt kicsit alatt – vásárolni, annyit főzünk, amit megeszünk, az esetleges maradék megy a mélyhűtőbe. Az ismerőseim, barátaim közül a legtöbb így gondolkodik és cselekszik.

Az elején említett évi 65 kiló kidobott élelmiszerből mi egyáltalán nem részesedünk. De ilyenkor mindig eszembe jut, vajon mennyit dobhatnak ki mások, ha mégis ez az átlag jön ki?

Talán az egyik legfontosabb teendőnk az lenne, hogy az ő fejükbe rendet csináljunk, illetve a jövő generációt (a gyermekeinket) eleve arra szocializáljuk, hogy ne dobjanak ki élelmiszert. És ezt már az általános iskolában el lehetne kezdeni.