Cibakháza 1832-ben kapott mezővárosi rangot I. Ferenc császártól. Ezzel egyidőben vásártartási jogot is kapott évi négy vásár megtartására. A vásárok jelentősége a XX. század során folyamatosan csökkent, ezért a korábbi négy vásár kettőre csökken. Még néhány évtizeddel ezelőtt is a vásár nem csak egy közönséges bevásárlási lehetőség volt, hanem egész délelőtti családi program, társasági esemény is, ahonnan azért mindenki némi „vásár fiával” tért haza.
Az ezredforduló után a vásárok jelentősége tovább csökkent és a hanyatlás az elmúlt 10 évben felgyorsult. A közeli települések a saját vásárukat meg is szüntették. Az önkormányzat érzékelve a vásározók számának csökkenését, néhány éve úgy döntött, hogy megszünteti a helypénz szedését, ez sem segített jelentősen. A COVID 19 járvány aztán végképp betett a vásárnak. Az elmúlt évi szeptemberi vásárt az önkormányzat már engedélyezte, de olyan kevés árus jött el, hogy Ők inkább behúzódtak a piactérre, mert ott is elfértek. Valószínűleg a mostani májusi vásárra sem fognak tolongani.
Az önkormányzat elővette a vásár megmentésének kérdését. Elsőként a szeptemberi vásárra koncentrálunk. A célunk kettős: egyrészről vásárszervező bevonásával próbálunk minél több, elsősorban kézműves árust meghívni, ide csábítani. Másrészről próbálunk kapcsolódó rendezvényt is szervezni, hogy minél több látogató, potenciális vásárló is megjelenjen. A nagymúltú cibaki vásár amellett, hogy a tiszazugi térség utolsó vására, egyik legrégebbi hagyományunk, a helyi identitás része. Van mit megmenteni.