Hogyan ismerkedtek meg?

Erzsébet: Anyósomék Nagyréven laktak a nagyrévi szőlőben.

Károly: A keresztanyjáék meg szomszédjaink voltak.

E: Igen, keresztanyámékhoz jártunk sokszor.

K: Ott akkor már láttam, de akkor még nem beszéltünk. Egyszer pedig lerobbant a motor pont a házuk előtt, mondhatni sorszerű volt.

E: Sokszor ő elvitte a szőlőt tőlem, mert én pénztáros voltam, aztán meg így többet találkoztunk.

Mikor ismerkedtek meg?

E: 1962-ben ugye?

K: Hát már előtte, félév után a menyasszonyom lett, utána meg is esküdtünk.

E: Ott van a meghívó fönt, azt azóta nem vettem le.

K: Gyakorlatilag mikor megismerkedtünk közelebbről, arra egy évre meg is esküdtünk 1963-ban.

E: Az idei évben pont 60 éve kötöttünk házasságot.

K: Sok minden történt, ha sorba szedné az ember eleitől kezdve, akkor sok minden az eszébe jutna.

Mi törént ezek után?

K: Megismerkedés, házasságkötés után  sorba jöttek a gyerekek, úgy haladtunk tovább, cserélgettem az autót, ez is volt a hobbink, hogy megint vegyünk egy újat aztán vegyünk egy másikat, mindig terveztünk valamit, aztán megnyitottuk a kocsmát, de ennek már 25 éve.

E: Egy lány és egy fiú gyermekünk született, meg már azóta több unoka is van.

Földünk is van, ami a mai napig megvan, de már be van fásítva, régebben még krumpli is volt benne.

Tudnának kiemelni valamit, ami meghatározó volt az életükbe?

E: Az igazság, hogy mindig sokat dolgoztunk.

K: Az egymás megbecsülése mindvégig fontos volt, meg az, hogy terveztünk valamit.

E: Igen, mert terveztük, hogy legyen ez a kis bolt, akkor utána, hogy legyen ez a kocsma, ahol én voltam a pénztáros.

K: Már 25 éve van nyitva a kocsma, amit hála istennek megértünk.

E: Mindig állandóan a munka volt. Ő meg a műhelykocsival is foglalkozott, mert az a szakmája, autószerelő.

K: Igen, én sofőrködtem több éven keresztül.

E: Volt, amikor egy hétig se jött haza.

K: Teherautókkal foglalkoztam, utána pedig a vendéglátással, szép sorban ment ez.

E: Nekem 1974 óta van jogosítványom, engem ő tanított meg vezetni, amikor vizsgáztam, tátott szájjal nézett a vizsgáztató, hogy milyen jól vezettem, azt is mondta, hogy még egy férfi se tud ilyen jól vezetni, úgy megtanított.

K: Az években sokszor volt szerencsém, már gyerek korom óta, hogy is mondják… hogy szerencsés órában születtem, könyvet lehetne írni a sorsomról. Minket tényleg nagyon összetartott az, hogy mindig terveztünk valamit, és akkor nem volt idő arra, hogy összevesszünk. Nem akartunk elválni sosem.

A sok munka mellett volt idő a kikapcsolódásra? 

E: Van egy nyaralónk a Balatonon, minden évben amikor a gyerekek kicsik voltak, mindig két hetet ott voltunk. Nagyon szerettünk kirándulni, bálokban is jártunk.

K: Egyszer befizettem a pénzt egy párizsi útra, mondtam neki, hogy elutazunk, kérdezte, hogy hogyan és mondtam neki, hogy elmegyünk Párizsba. Voltunk Velencében, és sok helyen voltunk fiatal korukban, köztük Németországban.

A Tisza parton is van nyaralónk, sokat jártunk le, bár már 2 éve nem nagyon voltunk.

Gondolkoztak azon, hogy újból összeházasodnak?

K: Az 50 éves évforduló alkalmából megtettük, akkor Hegedűs Zsuzsika adott össze bennünket. Hát most nem tudom mi a következő, lesz-e még, nem lesz-e, már nem megy az a mulatozás. Régen nagy összejövetelek voltak, nagy bulikat csináltunk, de ez már elmúlt, meg már nem is bírjuk.

E: Meg is mutatom a képeket róla.

Mesélnének az esküvő napjáról?

K: Csodálatos nap volt október 19-e, olyan jó idő volt, hogy rövid ujjúban mentünk a templomba, gyönyörű, meleg idő volt októberben, nagyon emlékezetes volt, másnap reggelre pedig nagyon hideg lett.

E: Itt laktunk a Rákóczi úton, és úgy mentünk, nagy hosszú fátylam volt, azt húztam végig a földön, teljesen gyalog mentünk az esküvőre. Olyan érdekes, annyira gyönyörű szép napsütés volt. Elég nagy baráti kör volt az esküvőn.

K: Az volt még érdekes, hogy nekem az édesapám eltett egy hordó bort, de már 20 éves koromban… amit felbontott, amitől úgy mulatott mindenki.

Mi a hosszú házasság titka?

K: Megmondani azt, hogy valaki ennyi ideig együtt marad, azt nehéz… hogy miért van, ez sokan kérdezik, hogy mi a titka. Mindig terveztünk valamit, terveztünk előre, ami még nem volt, vagy ahol nem voltunk.

E: Igen, ezt sokan kérdezik. Ez valóban így van, mindig történt valami.

K: Sok mindent másképp csinálnánk, ha újra születnénk…de sok jó volt. De az emlékek csak emlékek maradnak.

Köszönöm a beszélgetést! További jó egészséget kívánok!