Február 2-a hosszú ideje az egyik legjelentősebb időjárás előre jelző nap. Nem kevesebb történik ezen a napon, mint az, hogy a medve (Észak -Amerikában a mormota) megmondja, meddig tart még a tél. Mindezt azáltal teszi, hogy a barlangjából előbújva meglátja-e az árnyékát vagy nem. A legenda szerint, ha süt a nap és a medve meglátja az árnyékát, akkor megijed tőle, visszamegy, folytatja a téli álmot – azaz a tél még hosszú lesz. Fordított esetben, ha nem süt a nap és nincs árnyék, rövid téllel számolhatunk.

És modern, elektronikus korunk embere ezen a napon erre figyel. Mert a néphagyomány érdekes, arra rendezvényeket lehet építeni, azt mindenki szereti. Könnyed, játékos. Pont olyan a hangulata, ami hiányzik a felgyorsult napjainkból. Elszakadunk egy kicsit a valóságtól, a tudományoktól és játszunk. Pedig egy népi szólás azt is rögzíti, hogy a medve nem játék. De ez alól február második napja minden bizonnyal kivétel.

Ezen a napon alig figyelünk az elmúlt évek azon tendenciájára, hogy a decemberi enyhébb időjárás után manapság inkább márciusba van hűvösebb, sőt néhány emlékezetes nagy havazás is erre a hónapra esett. Vagyis változó időjárású világunkban már egyáltalán nem biztos, hogy a régi néphagyományok beválnak.

Ennek ellenére figyeljük, süt-e a nap, látszik-e az árnyék. Még akkor is, ha szigorúan nézve, például az időjárási jellemzők (középhőmérséklet, hó, fagyos napok száma) alapján egyben bizonyosak lehetünk, az idei tél vagy el sem kezdődött, vagy az is lehet, hogy egyszerűen elmaradt.

A fűtési költségeket ismerve ezt most aligha bánja valaki, és a naptári tél hátralévő egyetlen hónapjára már nem is hiányzik senkinek a farkasordító hideg. Feltehetően magának a medvének sem. De ez aligha befolyásolja az előbújásban vagy a jóslásban.