Meddig tart a szerelem? A szerelem nem csak egyetlen nap az életben…éppen ezért a Valentin napja érdekes esemény Magyarországon…aki szerelmes, annak nem csupán az a nap szól a másikról, azt gondolom…De érdekes az is, vajon hány olyan ember van ma Magyarországon, s hány olyan pár, aki egykor szerette a másikat, szerelmes volt, Valentin napot ünnepelt együtt s ma szóba sem áll már egymással, vagy útjaik rég elváltak s most már egy másik emberrel „ünnepeli meg” a szerelmesek napját? Vagy a szerelem „napját” idén ezzel a személlyel ünnepeljük, egy-két év múlva pedig azzal?

Szerintem az IGAZ, a másikhoz HŰ szerelem kitart. A végletekig… és még utána is. Nem választ mást, nem kell neki másik. Csak Ő. A nagy Ő. Az, akibe szerelmesek lettünk. Ez a végzetes, életre szóló szerelem. Létezik ilyen? Valóban van? Igen. Létezik. Már tudom…átéltem…bizony van életre szóló szerelem…s vele együtt van életre szóló fájdalom is…mert azt is tapasztaltam, hogy–e kettő kéz a kézben jár…S talán az az igazi szerelem… A szerelem és a fájdalom örök szerelmesek. S nagyon kell vigyáznunk, ha szeretünk, ha szerelmesek vagyunk. Véletlenül se bántsuk meg a másikat s ne okozzunk neki fájdalmat. Hiszen a szerelem olyan, amire vigyáznunk kell. Ahogyan egyszer olvastam. Egyetlen, csakis egyetlen napig tart. Tenni kell érte. S másnap újra kezdődik, ha előző nap eleget tettél.

S mint ahogyan sok mindenről MI döntünk, úgy arról is, hogy kivel képzeljük el A SZERELMET. S talán ez a lehető legnehezebb kérdés, ám a legfontosabb is egyben. Mert van szerelem az óvodában: Kedves, édes, tiszta, gyermeki, őszinte. Ám ez ritkán tart örökké. Van szerelmünk az iskolában, diákéveink során… Lehet ifjú korunkban s megtörténhet 40-50-60 év fölött is. A szerelem nem függ a kortól, a vallástól, az évektől, a távolságtól. Legyőzhet mindent és mindenkit… Építhet és pusztíthat is. Járhat örömmel és fájdalommal. Lehet édes és gyötrelmes. Lehet szenvedélyes és lehet szenvedés is, ha nem viszonozzák…

A minap azt olvastam a szerelemről, hogy a gyűlöletet csupán egyetlen dolog olthatja ki: Maga a szerelem. De vajon mit kellene tenni azokkal az emberekkel, akik a legszebb érzést a szerelmet „széttörik” bennünk? Akik azt hazudják, hogy mennyire szeretnek bennünket és végül a szívünket, a lelkünket, vagy akár az életünket akarják? Vajon az igaz szerelem volt részükről? Vagy csak a másikkal való „édes játék”?  Vajon ezt a törvény miért nem bünteti? A szerelmet el lehet pusztítani? Vagy a másik félnek esetleg joga van ehhez? Megteheti, hogy egyszer szeret, majd gyűlöl bennünket?

Rájöttem. A szerelem mindenkinek mást jelent. Mindenkinek van egy „kép” ezzel kapcsolatban a fejében. S talán azt az embert kellene megtalálnunk s abba kellene beleszeretnünk, akinek a fejében ez a kép a szerelemről hasonló a miénkkel kapcsolatban. Nem másképp gondolkodik, hanem hasonlóképp, mint mi. Hiszen minden ember képekben gondolkodik, s az emberek 97 %-a hasonlóképpen. De hogyan találhatjuk meg azt az igaz szerelmet, aki éppen nekünk való? Mert sajnos vagy sem a szerelem a szív játéka s nem az észé. Hiába tudja ezt, a fejünk, a szívünk kikapcsolja az agyunkat és már szerelembe is esünk. Ettől szép és ettől válhat egyben gyötrelmes érzéssé is az egykor csodaszép szerelem.

Mégis a fentieket átgondolva mit üzennénk gyermekeinknek a szerelemmel kapcsolatban? Talán azt, hogy vigyázz, ha szerelembe esel! S már előtte is! Vigyázz kibe fogsz beleszeretni! Figyeld a reakcióidat akkor, amikor ránézel, amikor beszélsz vele, amikor vele vagy! Légy óvatos! S tudd: ez mind hiába, ha jön az igazi, az elsöprő, életre szóló szerelem! Azt érezni fogod a zsigereidben!! Mert tudd: hiába minden! Onnantól talán csak a csoda segíthet s a sorsod! Bízz a sorsodban, s abban, hogy olyan emberbe lettél szerelmes, aki minél tovább, esetleg egy életán át hűen viszonozza ezt Neked, aki MINDIG csak szeretni és nem bántani, megbántani akar téged, s akinek a Valentin nap, s az, hogy szerelmes s szeret téged, nem csak arra a napra, vagy arra az évre szól, hanem egy BOLDOG, közös, szerelemben teljes életre! Ezt kívánom mindenkinek! Annak is, aki éppen szerelmes valakibe, s azoknak is, akik most nem! Emberek! Szívek, lelkek, életek! Dobogjon együtt a kicsi szívetek, legyetek szerelmesek, boldog emberek egy életen át!

(A fentiek csak a saját véleményemet tükrözik. Nem kötelező egyetérteni vele, hiszen csak egy ember vagyok a sok közül. Csupán néhány gondolat, élettapasztalat, melyet szívesen osztottam meg a kedves olvasókkal saját szemléletem szerint. Gondolataimat csakis a vidám, segítő szándék vezérelte…mert szeretek adni…s nem várok cserébe semmit!)

A szerkesztőségünk véleménye nem biztos, hogy egyezik a fent leírtakkal. Köszönjük a gondolatokat, továbbra is várjuk az olvasóink véleményét, cikkjeit.