Egy év alatt 21 fővel, az elmúlt 10 év során összesen 501 fővel csökkent Cibakháza lakossága. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez bizony nem tartozik az örömteli hírek közé. De ha pusztán a számokat nézzük, akkor az is látszik, hogy a lakosság csökkenése lassuló tendenciát mutat, hiszen az elmúlt 10 év átlaga bizony évi 50 fő volt, és a tavalyi ennek kevesebb, mint a fele, sőt az elmúlt két év átlaga is alig haladja meg a 30 főt, és ezzel a tíz éves átlag 65 %-a alatt marad. És mindez úgy, hogy járvánnyal terhelt évek állnak mögöttünk, és ez a népességfogyásra is hatással volt. Ez a lassuló tendencia, ami talán reményt keltő, némi pozitívum abban a problémahalmazban, ami a népességfogyás hátterében áll.

Először is le kell szögezni, hogy mindez nem csak Cibakházára jellemző, a kisebb települések folyamatosan küzdenek a népesség csökkenésével, ami egyrészt a lakosság egy részének az elvándorlásából, másrészt a település átlagéletkorának emelkedéséből (elöregedés) következik. Országszerte probléma ez, és csak talán a nagyobb városok közvetlen környékén elhelyezkedő településekre nem jellemző, ezek népessége lassan növekvő tendenciát mutat, a városból kiköltözők miatt. De ez a folyamat is inkább a Dunántúlra jellemző.

Ha megpróbáljuk felderíteni, milyen okok játszanak szerepet a kisebb települések lakosságának elvándorlásában, akkor rendkívül összetett kérdéskörrel találjuk szembe magunkat.

Az első (és talán legfontosabb) a munkalehetőség, a munkahelyek kérdése, ezen belül is a fiatalabb, magasabban kvalifikált (diplomás) réteg számára megfelelő munkahelyek száma-megléte, mert a fiatalok a felsőoktatásban eltöltött éveik után csak akkor fognak visszatérni, ha el tudnak helyezkedni.

A másik fontos kérdés a település „komfortfokozata”, ami önmagában is szinte végtelenül összetett, hiszen arra van hatással, hogy a lakosság egyes rétegei hogyan érzik magukat a településen. Ebbe a kérdéskörbe a bevásárlási és a szórakozási lehetőségek ugyanúgy beletartoznak, mint az orvosi ellátás, a gyerekek óvodai, iskolai elhelyezése, a közlekedéshez tartozó általános infrastruktúra, és még sorolhatnám. Könnyen belátható, hogy a falvak nagyon nehéz helyzetben vannak, amikor a városokkal hasonlítjuk össze őket. Az előnyt sokszor csak a csendesebb és nyugalmasabb élet, a kevésbé terhelt környezet jelenti, minden más mutató a város felé billen. És a gyarló ember, akinek a saját kényelmes megélhetése a meghatározó, már szedi is a sátorfáját, és elindul a város felé, ahol aztán szembesül azzal, hogy ami messziről előnyösnek látszott, az sem mindig fenékig tejfel. Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a városi emberek miért vágynak vidékre, vagy miért költöznek ki a jó közlekedéssel rendelkező, városkörnyéki településekre.

Mindezeket összevetve, lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha együtt, közösen tennénk komfortosabbá Cibakházát, együtt, közösen állítanánk meg a népesség csökkenését. Mindebben az önkormányzat nem csak partner szeretne lenni, hanem a lehetőségeihez mérten igyekszik élen járni. Erről lesz szó a következő részben.