A Cibaki Hírek Online oldalán olvastam a gyerek szemmel szerelem rajzversenyről, ahol a szerelemről fogalmazódtak meg gondolatok. Az jutott eszembe ha van szerelem gyerek fejjel, akkor lehet felnőtt fejjel is…így hát leírtam a gondolataimat.

A szerelem a legszebb érzés- mondjuk ezt sokan. Édes, csodás, virágzó, reményteljes, kedves, fantasztikus érzés. Az őszinte szerelemről beszélek. Ugyanakkor a szerelem pusztítás a lélekben, mely elpusztítja bennünk a józan mérlegelés képességét, a valós realitást, kiiktatja az eszünket s csupán a szívünk vezet. Megnyílik a szívünk kis kapuja, melyen örömmel engedjük be kedvesünk szívdobogását, érzelmeit, s lelkét. Ez tesz bennünket ilyenkor igazán érzelmessé, de sajnos sebezhetővé is.

„Jól, csak a szívével lát az ember.” írta Antoine De Saint-Exupéry a Kis herceg című fantasztikus művében. Ám ezen a mondatán én komolyan elgondolkodtam már gyerekként is.  Mert a szív nem lát. Ha szerelmes még vak is az ember. NEM AKAR LÁTNI. Nem akarja látni a hibákat, csak a jót, a pozitívumokat s a rózsaszín ködben él. A szív diktál. Belülről. A lelkünkből. S engedni, veszni hagyja az elménket. A szerelem szép. De ahogyan a Dorothy együttes zeneszámából is hallhatjuk: Lélekevő is egyben…nagyon…

Megtanultam egy életre: a szerelem, ez a fájdalmas gyötrelem, s egyben a legszebb érzés mindent tönkretehet az életedben. Hiába oly’ csodás, hiába a szép élmények, hiába a legszebb legmeghatóbb pillanatok. Ha nem a megfelelő emberbe „szeretünk” bele, sajnos –e csodás érzelmünkért cserébe, komoly, nagyon komoly fájdalmakat, soha nem gyógyuló sebeket kaphatunk, bármilyen pozitívan is tekintünk a világra, a másik nemre.

A fentieket már tapasztalva, talán azt kellene megtanítanunk gyermekeinknek, hogy ez a fantasztikus érzés igencsak veszélyes is egyben s nem árt óvatosnak lennünk. Mindig csupa jót hallunk róla. Ám az éremnek két oldala van. Álomvilágban nőhetünk fel, ahol a felnőttektől csak és kizárólag csupa pozitív gondolatokat hallunk a szerelemről, ám sajnos van egy másik következmény is, ami nem mindig és nem mindenkinél van így…szerencsére.  Hiszen, aki ma szerelemmel szeret téged, az nem biztos, hogy holnap is fog. Ám vannak kivételek is. Vajon ők mit tesznek másképpen? Vajon tarthat a szerelem örökké? Tarthat úgy, hogy folyamatosan pozitív érzelmeket adunk egymásnak és boldog benne mindkét ember? Valószínűleg igen.  Mert erre is látunk néhány példát…

Mindenkinek mást jelent szeretni. Sok ezer embert megkérdezve azt tapasztaltam, hogy van, aki csak úgy a másik mellett van és támasza, ezt nevezi szerelemnek. Mások évekig vagy évtizedekig is egymással élnek boldogtalanul, hazug „szerelemben”. De hol vannak az igaz, valóban boldog emberek? Akik igazi szerelemmel szeretik, tisztelik egymást évekig, évtizedekig? Szerencsére ilyenekre is találunk kevés példát. Ám a valóság az, hogy a statisztikák szerint is egyre kevesebb. Meglehetősen csekély számban találunk ma boldog szerelmeseket Magyarországon. Hosszútávon mindenképpen. Mondom ezt én, aki igen csak pozitív… De a mai valóság sajnos az, hogy 10-ből 7 esetben válással végződnek a férfi-női kapcsolatok, szerelmek…

Talán nem árt tisztázni, felnőttként mit jelent szerelmesnek lenni, szeretni? Mit jelent szeretni? Szívünket-lelkünket odaadni. Elfogadni. Olyat is megtenni, amit másoknak nem tennél meg. Feláldozni önmagunkat a másikért. Önzetlenül adni s semmit sem visszavárni. Jobban szeretni a másikat, mint saját magadat. Szavak nélkül is mindent érteni… szavak nélkül csodásan beszélni, élni, létezni, boldognak lenni.

A szerelem érzés. A lelkünk érzelme a szívünk dobogásán keresztül. Szerintem a szerelem olyan, mint egy mutatós óra, ahol a kismutató a lelkünk a nagy pedig a szívünk. S ahol a két szerelmes ember szíve-lelke minden órában összeér. Soha nem hagyják el egymást s mindig számíthatnak a másikra. Tudják, hogy ketten, csakis ketten tudnak egyetlen egészek lenni. A szerelem döntés. Döntés az elme és minden más felett. Olyan döntés, ami komoly, egyszeri, s visszavonhatatlan ígéret a másik ember mellett. Szerintem ez az igaz szerelem.

Folytatjuk…

A szerkesztőségünk véleménye nem biztos, hogy egyezik a fent leírtakkal. Köszönjük a gondolatokat és továbbra is várjuk az olvasóink véleményét, cikkjeit.