1902-ben az európai országok Párizsban egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelméért. Ezután még ugyanebben az évben Herman Ottó kezdeményezésére Chernel István ornitológus szervezte meg az első a madarak és fák napját, amely az évtizedek alatt igazi magyar eredetű világnappá nőtte ki magát!
Azt, hogy a madarak védelmének már akkoriban is nagy jelentősége volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy már 1906-ban miniszteri rendelet tette kötelezővé, hogy az oktatási intézményekben a tanítók egy napot arra szenteljenek, hogy a diákokkal megismertessék hasznos madarainkat és védelmük jelentőségét.
A világ változása során a madarak és fák védelmének egyre nagyobb a jelentősége. Napjainkban egyre több madárfaj szorul védelemre, az urbanizáció a folyamatosan szűkíti az életterüket.
Madarainkat és fáinkat persze nem elég ezen az egy napon védeni, olyan szemléletre és életmódra kell törekednünk, amely hosszútávon csökkenti, csökkentheti mindazt a terhelést, amely károsan hathat a környezetünkben élő élőlényekre, köztük a madarakra és a fákra.
Különösen nagy jelentősége van ennek a turizmus fejlesztése során, főleg a természeti környezetben játszódó turisztikai ágak esetében. Olyan rendszert kell kifejleszteni, ahol az ökoturizmus nem természetjárást jelent, hanem minden turisztikai formára érvényes, alacsony környezeti terheléssel járó turizmust.
Mert ellenkező esetben a turizmus pont azt a természeti értéket teheti tönkre, amely a saját alapját képezi, amely a legfontosabb kínálati eleme lehet.