Az újév első napjaiban érdemes kicsit elgondolkodni az előző éven, és valamilyen szinten megtervezni a most kezdődőt. Tudom, a tervezés kicsit erős, hiszen sok minden nem rajtunk múlik, de akkor is elengedhetetlen, hogy amit megtehetünk, amit elérhetünk, azért tegyünk is. Próbáljunk tervezni, mégpedig optimistán, kicsit figyelmen kívül hagyva a világjárvány kiszámíthatatlan hatásait és következményeit, csak a legszükségesebb szinten kalkulálva a gazdasági helyzettel.

Erre azért is szükség van (lenne), mert Cibakháza országos szinten túl kis pont ahhoz, hogy mástól várjunk megoldást a problémáinkra, hogy mástól várjunk ötleteket, javaslatokat a fejlődésre, fejlesztési irányokra. Magunknak kell kézbe venni a sorsunkat, magunknak kell rálépni az útra, és magunknak kell végigmenni rajta.

Vannak, akik szerint az út, amit a tavalyelőtt elkészült tanulmányok alapján kiválasztottunk, és amin tavaly elindultunk, túl göröngyös, nehezen járható, még talán olyan ellendrukker is akad, aki szerint járhatatlan, illetve a végcél, a holtágra és természeti környezetére alapozott fejlett turizmus értelmetlen, megvalósíthatatlan.

Tegyük fel, hogy igazuk van (nincs, de tegyük fel…). Szóval akkor merre van az előre? Mi legyen a fejlesztési cél?

Legyen Cibakházán valamilyen fejlett ipar? Ennek nagyon kicsi a lehetősége, mert alig vannak meg a feltételek komoly ipari létesítmény letelepítéséhez.

Fejlesszük tovább a mezőgazdaságot? A termőterületek végesek, a technológiák egyre kevesebb élőmunkát igényelnek. A mezőgazdaság önmagában nem fogja tudni megoldani, hogy a település fejlődjön, hogy mindenkinek nőjön a jövedelme, javuljon az életminősége, hogy a település megtartóereje növekedjen. A mezőgazdaságban (és a feldolgozásban) rejlő potenciál nagyjából kiaknázott, jelentősen nem lehet, vagy nem érdemes már fejleszteni.

Egyedül a turizmus maradt, mint lehetőség. Ehhez van háttér, van munkaerő, és ami a legfontosabb, van rá fizetőképes kereslet. A turizmust kell fejleszteni minden szinten, a vállalkozók beruházásaitól a központi (önkormányzati) fejlesztéseken át a magánszemélyek szobakiadásáig. Ebben van potenciál, ez ad lehetőséget sokaknak, hogy kiegészítő jövedelmet szerezzenek. Ettől lehet várni, hogy a település fejlődésének motorja legyen, hogy olyan perspektívát nyújtson, amit látva lelassul a népesség fogyása, és a fiatalok elvándorlás helyett megpróbálnak Cibakházán maradni és ott megélni.

Persze, még hosszú út vezet idáig, és biztosan rögös is lesz. De nem járhatatlan, főleg, ha össze tudunk fogni, önmagunkért, a településért, egy szebb jövőért.

Cibakháza valaha város volt, híddal rendelkező város. Az akkori területfejlesztési törekvések (folyószabályozás) miatt a település alatti Tisza szakasz holtággá vált, a híd elvesztette jelentőségét, Cibakháza pedig nem sokkal ezután a mezővárosi rangját.

Most ugyanez a terület, a település alatt húzódó Tisza holtág emelheti feljebb, fejlesztheti Cibakházát, ez lehet alapja a fejlesztéseknek. De ehhez összefogás kell, ehhez mindenki kell. Mindenki, akinek ötlete van, aki tud és akar tenni a turizmus és a település fejlődéséért. Mindenkire szükség van az álmok megvalósításához, vagy akár kiegészítéséhez.

Mert ez az év a turisztikai fejlesztések jegyében fog eltelni. Küzdjünk, dolgozzunk érte együtt!

Boldog, sikerekben gazdag új évet kívánunk mindenkinek!

Füstös Gábor